Zalaújlak nevét 1259-ben említették először az írásos forrásokban Wilok, Wylak alakokban.

A település a középkorban a veszprémi káptalan zalamerenyei uradalmának része volt. Az 1531-ben végzett összeíráskor 10 lakott, 15 szegény, 6 elhagyott, valamint három libertinus portáját írták össze. A falu a török időkben többször is elpusztult. A falu pécsi vilajet defterében 1565-1566-ban 5 ház, a szigetváriéban 1571-ben 13 ház után adózott. Egy-egy török rajtaütés után a nép koldus maradt annyira, hogy még a káptalan is elengedte a kilencedet, pedig az egyházi földesúr kezdettől fogva nagy terheket rótt jobbágyaira. Gabonából és borból kellett szolgáltatást adniuk (kilenced és tized).

A végvári harcok idején a falut – mivel a járandóságot a káptalan behajtani nem tudta – a kanizsai kapitányoknak adta bérbe. 1560-ban a komári kapitány el is foglalta, majd Szigetvár eleste után a település Zrínyi György birtokába került. A káptalan azonban 1589-ben panasszal fordult az udvarhoz, illetve a vasvári káptalanhoz, visszakövetelte javait. 1687-ben a Zalavár kapitánya megparancsolta a lakosságnak, hogy a nép hagyja el faluját, mert Plaquada felégeti, ezt meg is tette. Újlak a Kanizsa környéki falvakhoz hasonlóan pusztává vált. Kanizsa felszabadulása 1690 után a falu továbbra is a káptalané maradt, egészen 1945-ig. A lassan visszaszállingózó lakosok három évi mentességet kaptak az úrbéri szolgáltatások alól. Az 1697-ben végzett összeíráskor hét és negyed adózó portán 14 jobbágy és egy hazátlan zsellér művelte a szántókat és szőlőket, melyek egy részét benőtte az erdő. Volt hat kaszás rétjük és erdejük. Kezdetben jelentős volt az állatállományuk is.

A falut a Rákóczi-szabadságharc évei és a pestisjárvány is súlyosan érintették.

Az 1753-as összeíráskor már ismét 59 család lakott itt, közülük újabban 15 telepedett le, 440 hold szántót, 172,5 kaszás rétet és 226 kapás szőlőt műveltek. A községben 59 magyar család élt. Lakosai a 18. században katolikus magyarok voltak.

A jobbágyfelszabadításkor 22 úrbéres és 12 zsellértelek volt a településen. Sem tagosítás, sem rendezés, sem legelő-elkülönítés nem történt. A káptalan erdeje változatlan maradt, csak 1875-ben került kiosztásra 142 kh erdő. A 19. század második felében 200 kh rétet és erdőt Zalamerenyéhez csatoltak.

Zalaújlak 1925-ben a nagybakónaki körjegyzőséghez tartozott.